O:DA Anonymus
Rendszeres olvasók:
Rendszeres olvasók
2014. április 3., csütörtök
2014. április 2., szerda
Demokrácia online- de nem csak virtuálisan
A következő írás a Szabadi Szó című újságban jelent meg rólunk
A siófoki Perczel Mór Gimnázium tanulói már sokszor
megmutatták ügyességüket és rátermettségüket a különböző versenyeken, ezúttal
sem hazudtolták meg magukat.
Az Online Demokrácia Activity nevű megmérettetésen 30 csapat
indulhat szerte az országból. A mi gimnáziumunkban is híre terjedt az akciónak,
és jelentkező is akadt Ápelesz Regina, Németh Erzsébet, Révész Zoltán, Tóth
Rebeka és Pozsár Zsófia személyében. Amikor jelentkeztünk erre a versenyre, és
bekerültünk a kiválasztott csapatok közé, még nem sejthettük, milyen
fordulatos, olykor meghökkentő, de minden esetben rendkívül nehéz feladatok
várnak ránk.
Az online fordulók témája, a demokrácia, elgondolkodtató
kérdések sokaságát rejti magában. Az első forduló alatt korunk egyik nagy
problémájával, az online diszkriminációval foglalkoztunk. Ez elsősorban a
fiatalabb korosztályt érinti, hiszen ők azok, akik sok időt töltenek el a
közösségi oldalakon, és az interneten. A kommunikáció jelentős része zajlik a
számítógépek által teremtett virtuális térben, ahol sokszor olyan szavak is
elhangzanak, amelyek sok mindenkire nézve bántóak, és a valóságban soha nem is
hagynák el a szánkat. A közösségi média tipikus termékei az úgynevezett
,,mémek”, amelyek gyakran sértő gondolatokat tartalmaznak kisebbségi
csoportokkal, vagy hátrányos helyzetű személyekkel szemben, vagy épp csak üres
és egyáltalán nem vicces poénokat jelentenek. Azt, hogy sok embert
különbözőségük miatt az interneten lenéznek, és provokálnak, online gyűlöletbeszédnek,
vagyis diszkriminációnak nevezzük. Az interneten terjedő sértegetésre online
védekezés és tiltakozás is lehet a válasz, az értelmetlen mémek ellen pedig a
No Hate Speech mozgalom veszi fel a harcot, amelyhez bárki csatlakozhat, ha
zavarja az online gyűlöletbeszéd.
Az első forduló feladata szerint mi is ezt tettük, de nem
csak nekünk kellett olvasni erről a mozgalomról, hanem másokat is meg kellett
mozgatnunk, hogy többen megismerjék ezt a nem túl híres, de ennek ellenére
fontos kampányt. Iskolánkban plakátokat ragasztottunk ki, amelyek a
gyűlöletbeszéd ellen tiltakoznak, és kérdőíveket írtunk, hogy megtudjuk, hányan
vannak tisztában a tanulók közül az online diszkrimináció forgalmával, és hogy minél több diákkal megismertessük a
közösségi oldalak sötétebbik oldalát.
A második forduló szintén érdekes
feladatot tartogatott számunkra. Csapatunk az Európai Unió egy pályázatán 10
millió forintot nyert, és eldönthettük, mire szeretnénk költeni ezt a nagy
összeget- persze csak képzeletben. A döntéshez rengeteg embert kérdeztünk meg,
mind az iskolában, mind pedig az utcán, és különböző intézményekben. Sok jó
ötletet hallottunk, például többen javasolták az utak javítását, uszoda
építését, vagy épp a kórház felszerelésének korszerűsítését, de mivel a ,,kapott”
összeg nem lett volna elég az összes probléma megoldására, ezért egy olyat
választottunk, ami véghezvihető 10 millió forint keretein belül és minket,
diákokat is érint. Ez pedig nem más, mint egy ifjúsági központ építése, hiszen
sokszor fordul elő Siófokon, hogy a
gyerekeknek várakozniuk kell a buszra, vonatra, vagy találkozni
szeretnének, de nincs egyetlen hely sem, ahol ezt megtehetnék, és értelmesen
eltölthetnék a szabadidejüket. Ellenben a városban sok olyan épületet találunk,
amelyek használaton kívül esnek, és alkalmasak lennének egy diákközpont
kialakítására.
Az interjúkból egy rövid videó-összefoglalót készítettünk,
és egy stratégiai tervet is írnunk kellett, amelyben megterveztük, hogyan
vágnánk bele az álmunk megvalósításába. Mindez azonban sajnos csak álom marad,
mert a valóságban természetesen nem létezik ez az összeg.
A napokban már a harmadik, egyúttal utolsó forduló
feladatainak megoldása tölti ki szabadidőnket, ezúttal annak kell utánajárnunk,
mik azok a dolgok, amelyek megmozgatják a világot, és az embereket.
Egy biztos, minket ez a verseny mozgatott meg, és
felejthetetlen tapasztalatokkal gazdagod(t)unk általa, reméljük, a befektetett
munka megtérül.
Csapatunk életéről a www.anonymus-csapat.blogspot.hu
oldalon, illetve a www.facebook.com/anonymus.oda
címen érhetők el információk.
Pozsár Zsófia, az
Anonymus csapat tagja
2014. március 14., péntek
Stratégiai terv
Az Anonymus csapat tagjai Siófok környékén élnek és
iskolájuk a városban található. Egy EU-s forrásból 10 millió forintot kaptunk,
ebből a pénzből a feladatunk az, hogy a várost fejlesszük valamilyen irányba.
Nekünk is sok jó ötletünk támadt, ezért biztosak vagyunk abban, hogy a siófoki
lakosoknak is remek gondolataik születnének. Mivel 10 millió forintunk van,
csak a legreálisabb ötleteken gondolkodtunk el.
Az első ilyen javaslat, amit bemutatnánk, perczeles
diákoktól származik: Ifjúsági központ létrehozását tartják fontosnak, mert
vidékről jönnek, és sokat kell várniuk iskola után a buszra, ezért kellene egy
hely, ahol ezt az időt eltölthetik. Emellett megemlítették a siófoki pláza
áruházakkal való bővítését is, iskolák informatikai felszereltségén,
közterületeken javítanának, régóta betöltetlen állásokra próbálnának meg
embereket felvenni, pl. portás, karbantartó, gazdasági szakember.
Tanáraink véleményére is kíváncsiak voltunk. Mentorunk
szerint a diákok a középiskolában több információt kaphatnának, például a
jogaikról, különböző lehetőségeikről. Egyik tanárunk egy különleges ötlettel
állt elő. Az osztályközösség építését tartja fontosnak, ezért véleménye szerint
az lenne a legjobb, ha havonta egy utazást biztosítana az önkormányzat egyes
osztályok számára. Az útiköltség átvállalásával segíteni ezt. Kevés ez az
összeg az összes osztály utaztatására, rövid időn belül elfogyna.
Felkerestük Siófok város alpolgármesterét, fáradozásaink
után fogadott is minket. Mint magánember, többször próbálta megvalósítani egy
olyan létesítmény megvalósítását, ahol képeket lehetne kiállítani, és ezeket
bármely korosztály megtekinthetné.
Döntésünk indoklása: Döntésünk az ifjúsági központra esett.
A mai fiatalok sok versenyen vesznek részt. Szívesen találkoznának kulturált
helyen, hogy a feladatokat megcsinálják. Iskola után, délután nem
találkozhatnak, mivel nincs egy olyan hely, ahol összeülhetnének és
beszélgethetnének, inkább hazamennek, vagy az utcán töltik szabadidejüket.
Akárcsak a tanárok, sok szülő örülne, ha biztos helyen tudhatná gyermekét az
iskola után, illetve hétvégenként. Ez a tízmillió forint nem lenne elég egy új
épület megépítésére, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy egy már meglévő
létesítményt újítanánk fel. Siófokon több üresen álló épület is található, mint
a régi mozi vagy könyvtár. Véleményünk szerint a régi mozi lenne a
legalkalmasabb ennek kivitelezésére.
Célunk elérésének érdekében egy tervező cég segítségére van
szükségünk. Számtalan dolgot kellene felújítani, úgy mint a falakat, szükség lenne
újravakolásra, festésre. Az ott lévő székek egy részére nincs szükségünk,
ezeket elajándékoznánk a rászorulóknak, ahogy az egyéb berendezéseket is.
Gondoskodnunk kell új
bútorokról, asztalokról, fotelekről, szekrényekről, polcokról. Sokan örülnének
egy megfizethető büfének, ami nem olyan drága, mint a helyi iskolákban.
Különböző könyvek beszerzése is fontos, ezek megvétele sok munkával jár, ezért
ehhez is segítség kell.
Ezt a sok tervet a Mekk Elek Nyrt. közreműködésével
valósíthatjuk meg. Amíg a Varázsceruza Kft. emberei a vakolást és a festést
intézi, addig a Mekk Elek Nyrt. gondoskodik a bútorok beszállításáról. Mivel ez
egy mozi volt, sok ablakot kell beépítenünk. Ebben segítségünkre lesz a Kőmíves
Kelemen Kft. és az Üveghegyen Túl Zrt. Az üres helyet két részre osztanánk. Az
egyik oldalt az általános iskolásoknak, a másikat a középiskolásoknak
rendeznénk be. A büfét pedig a bejárattal szemben helyeznénk el, annak
érdekében, hogy mindkét csoport számára könnyen elérhető legyen. Vállalkozó
szellemű diákok grafftikkel díszíthetnék a büfé hátterét. Az egyik teremben egy
beszélgetős részt alakítanánk ki babzsákokkal, a másik teremben egy tanulásra
alkalmas helyet rendeznénk be, amelyet fotelekkel, polcokkal tennénk
otthonossá. Több illemhelyiséget kell elhelyeznünk.
A könyvek nagy részét a Mozaik kiadótól fogjuk beszerezni.
De több német, angol és francia nyelvkönyvekre is szükségünk lesz.
Nyelvtanfolyamokat indítanánk helyben és online is, ezzel több nyelvtanárt is
tudnánk foglalkoztatni. A tanárok felkérése és kiválasztása a mi feladataink
közé tartozik. Szeretnénk elérni, hogy nyelvvizsgaközpontként ismertek lennénk,
és egy éven belül akár gazdasági vizsgát is tehessenek nálunk az érdeklődők.
A babzsákos szobába szőnyeget szeretnénk, és a többi szobába
parkettát. Ahová foteleket helyeznénk, az a szoba kicsivel nagyobb lenne. Ide
állítanánk a szekrényeket, amiben a különböző könyveket tárolnánk.
Időterv
Tevékenység
|
Időtartam
|
festés, vakolás
|
1-2 hét (+1 hét száradás)
|
termek berendezése
|
min. 1 hónap
|
szőnyegezés, parkettázás
|
beszerzés: 2-3 nap
lerakás: min. 1 hét
|
bútorok (székek, asztalok, polcok, szekrények, babzsákok)
|
beszerzés/berendezés: alapbútorok: 3-4 hét
+ folyamatosan
|
büfé
|
kialakítás:2-3 hét (legrosszabb esetben 1 hónap)
üzemeltetés: min. 2 hónap
|
könyvek beszerzése
|
1 hónap + folyamatosan
|
tanárok kiválasztása
|
2 hónap
|
tanfolyamok indítása
|
2-2,5 hónap
|
önkéntes fiatalok beszervezése
|
folyamatosan
|
A céltalanul lófráló fiataloknak szeretnénk létrehozni egy
olyan helyet, ahol eltölthetnék a szabadidejüket és nem unatkoznának.
Önkéntes fiatalok segítségét várjuk, az apró feladatok
elvégzésére. Ezáltal a kötelező 50 óra önkéntes szolgálat ledolgozásához is
hozzájárulunk. Az eddig felsorolt cégek és személyek egytől egyig siófokiak,
ezzel járulnak hozzá a tervek megvalósításához. Örülünk, hogy itt helyben meg
tudjuk oldani a terveink kivitelezését.
2014. március 12., szerda
Projektkészítés
Ebben a fordulóban azt a feladatot kaptuk, hogy megtervezzük, mit fejlesztenénk, ha kapnánk egy pályázaton 10 millió forintot. Nehéz döntés, hiszen, bár soknak tűnik, ez az összeg nem sok mindenre elég, ezért alaposan át kell gondolni, mibe is vágjunk bele.
Az utóbbi napokban végigjártuk az osztályokat, járókelőket állítottunk meg, rengeteg embert megkérdeztünk, ők vajon mit tennének, és sok jó ötletet hallottunk. Többen említették az utak rossz minőségét, az egészségügy hiányosságait, és azt, hogy Siófokon, bár a Balaton mellett van, még egy rendes uszoda sincs, ahol edzhetnének a sportolók. Ha lenne rá pénzünk, természetesen minden problémán tudnánk segíteni, de ezek közül egyik sem igényel olyan kis befektetést, amire mi most képesek vagyunk.
Mi, diákok lévén, a saját érdekeinket szem előtt tartva, már régóta álmodozunk egy olyan ifjúsági központról, ahová a tanulók beülhetnek délutánonként, beszélgethetnek, és valahogy elüthetik az idejüket, amíg a buszra várakoznak. Ezzel, úgy látszik, nem csak mi vagyunk így, mert a megkérdezettek legtöbbje szintén azt javasolta, hogy egy diákközpont kialakítás a legcélszerűbb. Mivel ez megoldható ekkora összegből is, erre esett a választásunk.
Siófokon sok olyan elhagyatott helyiség van, ami használaton kívül esik, például a régi könyvtár, mozi épülete. Ezért nem is kéne felépíteni egy új házat, elég lenne egy ilyen kihasználatlan épületet átalakítani, felújítani, bútorokat beszerezni, és programokat szervezni. Hamarosan elkészül erről egy stratégiai terv is, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani.
Sajnos azonban ez csak terv marad, hiszen a valóságban nem nyertünk pénzt. Pedig milyen jó lenne, ha tényleg épülhetne egy klubhelyiség a diákoknak!
Az utóbbi napokban végigjártuk az osztályokat, járókelőket állítottunk meg, rengeteg embert megkérdeztünk, ők vajon mit tennének, és sok jó ötletet hallottunk. Többen említették az utak rossz minőségét, az egészségügy hiányosságait, és azt, hogy Siófokon, bár a Balaton mellett van, még egy rendes uszoda sincs, ahol edzhetnének a sportolók. Ha lenne rá pénzünk, természetesen minden problémán tudnánk segíteni, de ezek közül egyik sem igényel olyan kis befektetést, amire mi most képesek vagyunk.
Mi, diákok lévén, a saját érdekeinket szem előtt tartva, már régóta álmodozunk egy olyan ifjúsági központról, ahová a tanulók beülhetnek délutánonként, beszélgethetnek, és valahogy elüthetik az idejüket, amíg a buszra várakoznak. Ezzel, úgy látszik, nem csak mi vagyunk így, mert a megkérdezettek legtöbbje szintén azt javasolta, hogy egy diákközpont kialakítás a legcélszerűbb. Mivel ez megoldható ekkora összegből is, erre esett a választásunk.
Siófokon sok olyan elhagyatott helyiség van, ami használaton kívül esik, például a régi könyvtár, mozi épülete. Ezért nem is kéne felépíteni egy új házat, elég lenne egy ilyen kihasználatlan épületet átalakítani, felújítani, bútorokat beszerezni, és programokat szervezni. Hamarosan elkészül erről egy stratégiai terv is, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani.
Sajnos azonban ez csak terv marad, hiszen a valóságban nem nyertünk pénzt. Pedig milyen jó lenne, ha tényleg épülhetne egy klubhelyiség a diákoknak!
A régi könyvtár épülete Siófokon |
2014. február 15., szombat
Nincs tisztább a gyermeki léleknél
Csapatunknak a minap rendhagyó programban volt része, fogyatékkal élő gyermekek speciális osztályát látogattuk meg egy közeli iskolában. A kis létszámú csoport tagjai választ adtak olyan kérdésekre, mint például, hogy mi a kedvenc állatuk, ételük, hol élnek, hány testvérük van, mik szeretnének lenni. Ezáltal bepillantást nyerhettünk lelkükbe, tudomást szerezhettünk vágyaikról, félelmeikről.
Az első pillanattól kezdve nyíltak és kedvesek voltak, nem találtak semmi kivetnivalót abban, hogy öt ismeretlen fiatal faggatja őket az életükről.
Mindannyiunk számára nagyon jó élményként maradt meg ez a kis idő, de egyúttal természetesen megrázó is volt, mert ezek a gyerekek, annak ellenére, hogy nagyon kedvesek, és tele vannak jó szándékkal, soha nem fognak kitörni a betegségükből, és nincsen esélyük egy megszokott életre, mint nekünk, többieknek.
Már képregényünk főszereplője is megvan, Misi, aki a legszimpatikusabb volt közülük.
Egy iskolában eltöltött, különleges napját fogjuk nektek bemutatni.
Az első pillanattól kezdve nyíltak és kedvesek voltak, nem találtak semmi kivetnivalót abban, hogy öt ismeretlen fiatal faggatja őket az életükről.
Mindannyiunk számára nagyon jó élményként maradt meg ez a kis idő, de egyúttal természetesen megrázó is volt, mert ezek a gyerekek, annak ellenére, hogy nagyon kedvesek, és tele vannak jó szándékkal, soha nem fognak kitörni a betegségükből, és nincsen esélyük egy megszokott életre, mint nekünk, többieknek.
Már képregényünk főszereplője is megvan, Misi, aki a legszimpatikusabb volt közülük.
Egy iskolában eltöltött, különleges napját fogjuk nektek bemutatni.
2014. február 10., hétfő
Interjú a portásnénivel
Mivel kampányunk már elkezdődött, kíváncsiak voltunk, mit gondolnak erről a diákok és az iskola személyzete. Portásnénink sokat elcsíphetett tevékenységünkből, hiszen a főbejárattól nem messze is található már plakát. A videóból kiderül, hogy nem hiábavalók voltak fáradozásaink, mert a megkérdezettek mindegyike hasznosnak tartja a No Hate Speech mozgalmat, és szükségesnek gondolja, hogy az online gyűlöletbeszéd ellen tegyünk valamit. A videót itt érhetitek el.
2014. február 8., szombat
NO HATE SPEECH
Iskolánkat néhány napja kérdőívek lepték el, több, mint 90 kitöltött
lapot kaptunk vissza. A közvéleménykutatás témája a No Hate Speech nevű
mozgalom volt, amely a biztonságosabb internet mellett tüntet. A kutatás
eredményeiről olvashattok most itt.
A megkérdezettek többsége tudta, hogy a No Hate Speech mozgalom fel szeretné hívni a figyelmet
az online technológiák felelős használatára, bár volt 6 ember, aki azt hitte, hogy ez a mozgalom csak
gyerekeknek szól.
Szinte az összes diák tisztában volt azzal, hogy a legfontosabb cél a fiatalok figyelmének felhívása a virtuális veszélyforrásokra. Az mozgalom legfőbb kiváltó oka, az Interneten terjedő, gyakran mások lejáratására készülő tartalmak.Sajnos sokan gondolták úgy, hogy a fiatalok semmit nem tehetnek a helytelen Internet használat, és a sokszor sértő tartalmak elkerülése ellen. Számos tanuló viszont helyesen választotta a kérdőívben azt a megoldást, hogy az embereknek kedvesen, tisztelettel kellene kommunikálniuk, így elkerülhetőeklennének az ilyen gondok. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük az Interneten terjedő, sokszor mások lejáratására készülőmémekről, a legtöbben azt válaszolták, hogy ezek bizony sértők, tisztességtelenek és elítélendők. Több diák mondta, hogy egy bizonyos határig vicces, de ha valaki túllépi ezt a határt, az már sértő, illetve,hogy mások számára viccesek, de akiről szólnak annak a személynek bántó. Kevesebben találták a mémeket egyszerűen csak viccesnek. A megkérdezettek többsége nem vett részt Internetes lejáratásban, és nem is érte őket ilyen sérelem.Csupán 7 megkérdezett mondta, hogy ő bizony vett már részt élete során ilyen lejáratásban, és ugyancsak 7 személyt ért már Internetes sérelem.Vajon hogyan segíthetnek a szülők, ha gyermeküket internetes sértés éri? Erre a kérdésre jött a legtöbb eltérő válasz. Sokan mondták, hogy a szülők általában nem tudnak az ilyen dolgokról, és többen úgy gondolják, hogy a szülő nem segíthet ilyen esetekben. Jöttek viszont figyelemfelkeltő válaszok is.
A legtöbben azt válaszolták, hogy a szülő tanácsokkal láthatja el gyermekét, megnyugtatja, indokolt
esetben pszichológus segítségét is kérheti. Írhat levelet a honlap készítőjének, hogy töröljék a
gyermekéről készült tartalmakat. Esetleg megkeresheti a sértegetőt, beszélhet vele, de ha ez sem segít,
jogi útra is terelheti az ügyet. Többek szerint, a szülőnek fel kell világosítania a gyermekét az Internet
veszélyeiről, felelősséget kell vállalnia a gyermekéért, esetleg ellenőriznie kell az általa látogatott
weboldalakat. Hasznos segítségnek találják, ha a szülő korlátozza gyermeke internethasználatát.
Szinte mindenki alkotott jelmondatot a mozgalomhoz, de legjobban sikerülteket szeretnénk kiemelni.
” Úgy bánj az embertársaiddal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak.”
”Mindig nézz magadba, mielőtt ítélkezel!”
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
Véleményünk szerint a legjobb jelmondat: „ A tény szent, a vélemény szabad, a gyűlölet tilos!”
A megkérdezettek 100%-a hasznosnak, támogatandónak találja a mozgalmat, mert véleményük szerint
a „bántalmazott” gyerekek általában nem merik megosztani a gondjaikat a többiekkel. Volt egy
nagyon elgondolkoztató válasz is. A válaszadó szerint a média többet foglalkozhatna ezzel, ugyanis ez
a XXI. Század egyik legnagyobb problémája, és ez a mozgalom igenis hasznos és támogatandó.Elgondolkodtató, hogy a megkérdezetteknek csupán kicsivel több, mint 50%-ának jut eszébe a demokráciáról az összetartozás, a
többi 40-45% szerint a személyi jogok sértése kapcsolódik a demokrácia szóhoz.
A megkérdezettek többsége tudta, hogy a No Hate Speech mozgalom fel szeretné hívni a figyelmet
az online technológiák felelős használatára, bár volt 6 ember, aki azt hitte, hogy ez a mozgalom csak
gyerekeknek szól.
Szinte az összes diák tisztában volt azzal, hogy a legfontosabb cél a fiatalok figyelmének felhívása a virtuális veszélyforrásokra. Az mozgalom legfőbb kiváltó oka, az Interneten terjedő, gyakran mások lejáratására készülő tartalmak.Sajnos sokan gondolták úgy, hogy a fiatalok semmit nem tehetnek a helytelen Internet használat, és a sokszor sértő tartalmak elkerülése ellen. Számos tanuló viszont helyesen választotta a kérdőívben azt a megoldást, hogy az embereknek kedvesen, tisztelettel kellene kommunikálniuk, így elkerülhetőeklennének az ilyen gondok. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük az Interneten terjedő, sokszor mások lejáratására készülőmémekről, a legtöbben azt válaszolták, hogy ezek bizony sértők, tisztességtelenek és elítélendők. Több diák mondta, hogy egy bizonyos határig vicces, de ha valaki túllépi ezt a határt, az már sértő, illetve,hogy mások számára viccesek, de akiről szólnak annak a személynek bántó. Kevesebben találták a mémeket egyszerűen csak viccesnek. A megkérdezettek többsége nem vett részt Internetes lejáratásban, és nem is érte őket ilyen sérelem.Csupán 7 megkérdezett mondta, hogy ő bizony vett már részt élete során ilyen lejáratásban, és ugyancsak 7 személyt ért már Internetes sérelem.Vajon hogyan segíthetnek a szülők, ha gyermeküket internetes sértés éri? Erre a kérdésre jött a legtöbb eltérő válasz. Sokan mondták, hogy a szülők általában nem tudnak az ilyen dolgokról, és többen úgy gondolják, hogy a szülő nem segíthet ilyen esetekben. Jöttek viszont figyelemfelkeltő válaszok is.
A legtöbben azt válaszolták, hogy a szülő tanácsokkal láthatja el gyermekét, megnyugtatja, indokolt
esetben pszichológus segítségét is kérheti. Írhat levelet a honlap készítőjének, hogy töröljék a
gyermekéről készült tartalmakat. Esetleg megkeresheti a sértegetőt, beszélhet vele, de ha ez sem segít,
jogi útra is terelheti az ügyet. Többek szerint, a szülőnek fel kell világosítania a gyermekét az Internet
veszélyeiről, felelősséget kell vállalnia a gyermekéért, esetleg ellenőriznie kell az általa látogatott
weboldalakat. Hasznos segítségnek találják, ha a szülő korlátozza gyermeke internethasználatát.
Szinte mindenki alkotott jelmondatot a mozgalomhoz, de legjobban sikerülteket szeretnénk kiemelni.
” Úgy bánj az embertársaiddal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak.”
”Mindig nézz magadba, mielőtt ítélkezel!”
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
Véleményünk szerint a legjobb jelmondat: „ A tény szent, a vélemény szabad, a gyűlölet tilos!”
A megkérdezettek 100%-a hasznosnak, támogatandónak találja a mozgalmat, mert véleményük szerint
a „bántalmazott” gyerekek általában nem merik megosztani a gondjaikat a többiekkel. Volt egy
nagyon elgondolkoztató válasz is. A válaszadó szerint a média többet foglalkozhatna ezzel, ugyanis ez
a XXI. Század egyik legnagyobb problémája, és ez a mozgalom igenis hasznos és támogatandó.Elgondolkodtató, hogy a megkérdezetteknek csupán kicsivel több, mint 50%-ának jut eszébe a demokráciáról az összetartozás, a
többi 40-45% szerint a személyi jogok sértése kapcsolódik a demokrácia szóhoz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)